A gyönyörű képek mögött...

Eltűntem megint, pedig ígértem, hogy folytatom a blogot. Beszámolok az élményekről, csodaszép képeket töltök fel és majd minden csuda jó lesz. A terveimben ez szerepelt, csak közben megint az a fránya valóság. 

Át is ugranám az utam első két országát, Vietnámot és Szingapúrt. Ők azért még megérdemlik, hogy egy jó kis beszámolót írjak róluk végre minőségi képekkel kitöltve. 

Február 9-én szálltam le Thaiföld Krabi városának repterén. Túléltem két országot előtte, így hát mit nekem biztosítás. Éltem, utaztam, ettem ahogy eddig. Tisztában voltam a veszélyeivel, de semmi bajom nem volt soha semmitől és hát kemény csajból faragtak, aki azt gondolta amit sokan mások is, miért pont velem történne bármi?! Amíg meg nem történik, úgysem hiszed el, hogy lehetséges. 

Vietnám óta eléggé rákaptam a motorok bérelésére, mivel ez az egyik legegyszerűbb módja utazni, olcsó és nem kell igazodnod másokhoz. Élveztem a szabadságot, amit a motor tudott nyújtani és igyekeztem mindig éber lenni, ha vezetnem kellett. Azt viszont nem számoltam bele, hogy nem minden csak rajtunk múlik, hiába is vigyázunk. 

Talán túlságosan is belelendültem

Utam során délről tartottam észak felé, így március első napjain megérkeztem Chiang Maiba. Akárkivel találkoztam, mindenki áradozott egy Chiang Maihoz közeli helyről. A neves Pai város, ami a hátizsákos túrázók egyik kedvenc célpontja. Vízesés, hegyek. Amit csak szeretnél.                                           Utolsó két napomhoz érkeztem, mielőtt mennék vissza Kínába, így fogtam és béreltem egy motort. Napsütéses idő, tökéletes időzítés robogóval megtenni a hegyekben a nagyjából 140 km-es távot és élvezni a hátramaradt időmet. Izgatott voltam, egyszer sem igazoltattak és átvészeltem a csúcsforgalmat. (Nincs nemzetközi jogosítványom, így egy igazoltatás 200 thai bathba került volna. Átverés keretein belül 500 bath általában, ami gyakori eset. Átváltva 4400 forintnak felel meg.)

Az út felénél megálltam. Ebéd kávéval egy nyugodt útmenti étteremben a hegyekben. Kellett a feltöltődés, mivel az 50 literes hátizsákkal tettem meg az utat. Nem tudtam sehol ott hagyni Chiang Maiban, így gondoltam kibírom. Lehetne rosszabb is. 

Pihenő után kihangosított zenével neki vágtam a visszamaradt távnak. Tele energiával, koffein és továbbra is hét ágra süt a nap. Énekelve szeltem a szerpentines utat a hegyen. Túl tökéletes. Ugye? Szerintem is...

Na, most adjunk a történethez két kutyát az út mellett a semmi közepén. Az éneklő Réka közelít motoron, miközben haját a szél fújja. Persze bukósisakkal a fején! Még jó!  És meg is történt a baj. 

Boldog Réka:

Kevésbé:

Hogy jön a kutya a képbe?

Rengeteg kóbor kutyát láthat az ember mindenütt Thaiföldön. Sajnos annyira nem kedvesek, mint aminek tűnnek, így pont a baleset előtt egy nappal jól meg is kergetett 6 darab este 10 körül, mikor épp tartottam vissza a szállásra egyedül. Az utcán persze senki más nem volt. Kő és bot sem. A fene egye meg! Nincs mese, futni kell. Egy sörrel és ásványvízzel a kezemben szaladtam be egy parkba, amiről nem tudtam, hogy be van minden kapuja már zárva, így kerítést is kellett másznom aznap este. A sör is és én is megúsztam! 

Apró megjegyzés. A képek lehet nem lesznek annyira bizalomgerjesztőek néhányatoknak, így előre is elnézést!

Azonban ott a hegyen nem sikerült. Egy kanyar után két kutyát láttam meg az úttesten. Keresztben szaladtak előttem. Igyekeztem kikerülni balról és jobbról is, de az egyikőjük tökéletes időzítéssel elém szaladt. Erre emlékszem. Következő pillanatban már angolul szólongat valaki. ,,Hányat mutatok?" Minden hófehér volt. Talán 3-at mutathatott, fogalmam sincs. ,,Milyen nap van ma?" Jesus Christ. Csak zokogni tudok, látni semmit és várj, asszem megint elájulok. 

Ott fekszem Thaiföldön a hegyekben az út mellett. Felkelni esélytelen. Mindenem sajog. A lábaim mozdulni sem akarnak és a szemeimet továbbra sem tudom kinyitni. Pedig, ha tudnátok mennyire igyekeztem! Hallottam a hangokat körülöttem és valami visításra eszméltem fel. Próbáltam felnézni amennyire tudtam. A kutya ott feküdt pár méterre tőlem. Szenvedett a fájdalomtól. Lényegében keresztbe szeltem. Sajnálom. Én pedig bőgtem, mert a fejem kezdett tisztulni és leesett a tantusz. Réka. Thaiföld. Hegy. Agyrázkódás. Egyedül. Ismeretlenek körülöttem. Anyu. Mindenem @#$&* fáj. Nincs utasbiztosításom. 

Újra felnéztem. Egy (talán) indiai pár volt mellettem. Ők segítettek. A lány telefonált. Hívta a mentőket. Nem igazán tudtam beszélni, de valamit lemormogtam nekik, hogy ,,No, I don't need the...", azaz Nem, nincs szükségem... Mire is? Ja igen, mentőre, mivel nincs BIZTOSÍTÁSOM! Fogalmam sem volt akkor még mi bajom, de akármi is lesz, kibírjuk Réka. Gondoltam magamban. 

A mentő csak megérkezett. Nekem hogy fájt mindenem! Kába voltam, de az még nekem is feltűnt, hogy ennél jobban még én is el tudnám látni a sérüléseimet, mint ahogy ők tették. Azért nem volt rossz odafigyelni Ani néni óráin még régen vagy a jogosítvány megszerzésekor az egészségügyi tanfolyamon. Sosem tudhatjátok mikor jön jól majd a tudás! Nekem elhihetitek. 

Emlékszem, a férfi, aki a lánnyal volt végig nézte a motoromat. Kulcs kéznél, fényképezőgép, telefon, pénz mind a motorban. Nem tudtam fél percig sem éber maradni, így csak néha-néha felpillantva figyeltem ahogy a férfi kinyitja a csomagtartót, kezében a telefonom. Fel akartam kelni, mert nem tudhattam bízhatok-e bennük. A lehető legrosszabbra is gondoltam akkor ott feküdve az úton.  

Bőgtem. Még mindig. Talpon akartam már lenni, hogy láthassam hol vagyok, mi történt velem. Állandóan bocsánatot kértem amiért sírtam. Nem szép látvány lehettem ott kiterülve, legalább ennyivel enyhítsem a helyzetet. 

Felálltam. Ráztam a fejem, mintha az segítene, remélve, hogy visszatér a lélek belém rövid időn belül, mert győzködni akartam a mentőst és a párt is, hogy jól vagyok, köszönöm a segítséget, de asszem innen rendben leszek. A makacs mindenemet. Rohadtul nem voltam rendben és annyira jól nézhettem ki azzal a meggyőző leharcolt külsőmmel, hogy el is hitték innen megleszek. Pár érthetőbb mondat után perceken belül már el is hajtott a pár és a mentő is. 

Nos, újra egyedül lettem. Körbe néztem és zokogni kezdtem, mivel megint leesett mit keresek itt az út szélén ilyen külsővel. Az elütött kutya társa ott állt az árok mellett és nézett lefelé. A sebesült kutya sehol nem volt, így nagy valószínűséggel a mentősök bedobták a fák közé. Őszintén sajnálom. 

Nem volt őszinte a mosolyom. Megnéztem hol vagyok a térképen. 50 km még beérni Pai városba. Huh, visszafordulni már semmi értelme. Menni kell tovább. Egyedül én tudok segíteni magamon, úgyhogy indulás. 

Őszinte leszek, nem emlékszem teljesen tisztán milyen körülmények között vezettem le a távot. Továbbra is kába voltam. Fájt a fejem és úgy ki voltam száradva, mint még soha. A motor működött tökéletesen. A baloldalon lenyúztam kissé, de ahhoz képest én hogy néztem ki, semmiség volt. Egészen örültem ennek az apró ténynek, hogy nem fogom a fél vagyonom ott hagyni, mikor viszem vissza a motort Chiang Maiba. Továbbra is, elképzelésem sincs hogyan, de eltaláltam a hostelig. Na, ott kezdődtek a bajok. Leszálltam a motorról és a testem másodpercek alatt elveszítette minden tartását. A fájdalom erősödött. Elkúsztam a padokig és vaciláltam, vajon biztosan jó, ha a családom tudja mi történt? Lehet megőrülnek a tehetetlenségtől többezer kilométerre tőlem. Viszont annyira vágytam egy kis gondoskodásra ott, abban a pillanatban, hogy valakinek írnom kellett. Anyu. Ki fog akadni, de muszáj elmondanom. Megőrülök a fájdalomtól és senki nem tud segíteni rajtam. Legalább szavakkal enyhítsen valaki azon, amit akkor éreztem. Látni akartam mit tettem magammal, így szépen lehámoztam minden kötést magamról. 

Nem szép, ez biztos. A leggyengébb szellőtől is belenyilalt a fájdalom, mi lesz itt az elkövetkező napokban? Most mutasd meg mennyire bírod a fájdalmat Réka! A bölcsesség fog műtét ehhez képest semmiség volt.

Mi a helyzet a többi testrészemmel? Bukósisak véres volt belülről és külsőleg is jól lenyúztam. A mellkasom szokatlanul fáj. Sosem tört vagy repedt meg bordám, de azt hiszem most sikerült. A lélegzetvétel vagy a nevetés is  (nem mintha kedvem lett volna hozzá) nehezen ment. A fejem. Nem teljesen emlékszem dolgokra, remélem nincs baj. Az ujjaim. Nem tudtam fogni és tapintani végképp nem, mert centiméteres hólyagok virítottak az ujjbegyeimen a forró aszfaltra való eséstől. 37 fok volt, nem véletlenül én is rövidnadrágban tettem meg az utat, valamint egy könnyű, nem teljesen zárt cipőben. Ez lett a vége.

Beestem a hátizsákkal a szobába, miután a szervezetem kezdte feladni a versenyt az aznapi történések után. Természetesen olcsó helyen szálltam meg, így farostlemezes ágyon a testem egyértelművé tette, egy éjszaka itt és Réka költöznöd kell. Még csak ez hiányzott... Akkor este nyúltam először Cataflamért. Kínomban röhögtem és sírtam végig azt az estét. Nem tudom milyen érzés lehet, ha valakit megvernek, de nagyjából úgy érezhettem magam, ráadásként egy úthengerrel megfűszerezve a végén.

Hiába is szerettem volna feladni a motort egy időre, ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb módja közlekednem, így csiga tempóval, de néha kimerészkedtem a városba enni és csak nézni mi jót csinál mindenki (egészségesen). Kínából felhívtak a barátaim aznap este. Bevallom, a felére emlékszem a beszélgetésnek. Valami változóban volt és nem jó irányba. A memóriám kezdte feladni a szolgálatot és alap dolgokra nem emlékeztem. Kevertem az utcákat, kimaradtak pillanatok, beszélgetések, információk. Néha visszatértek új emlékek a balesetről, de a napi életben akkor az agyam nem akart teljesíteni. Akkor gondoltam először arra, hogy itt lehet nem csak külsőleg sérült valami, de nem tulajdonítottam nagy hangsúlyt neki. Majd elmúlik.

Másnap reggel költöztem az új szállásomra. Gyakorlatilag a két napot Paiban az ágyban töltöttem. Második estémen arra riadtam fel, hogy a szívem ki akar esni a helyéről és mindjárt elájulok. A testem már nem tudta kezelni a fájdalmat, így ki is ütött pillanatok alatt. Nem emlékszem valaha is voltam-e ilyen vacakul, de a kórház továbbra is kizárt volt. 

Az állapotom lehetetlenné tette szinte, hogy elhagyjam a szobát, viszont nekem a második éjszaka után újra vissza kellett térnem Chiang Maiba. Bérelni akartam egy kocsit, amivel elszállítják a motorom és én így busszal utazhatom végig a 140 km-t, de túl drága volt így elhatároztam, jól bebugyolálom magam nadrágba, szoknyába, kabátba, ezzel védve magam minden lehetséges szellőtől és levezetem a távot újra. Egyedül, a jó öreg Cataflam társaságában. Azonban ezen a szálláson találkoztam egy francia túrázóval, aki szintén motorral volt, így amint meglátta hogy nézek ki, nem hagyta, hogy egyedül induljak neki az útnak. 

Épp a mosdóban próbáltam magamra szenvedni minden lehetséges ruhadarabot, beöltözve a nagy úthoz, mikor az égiek úgy tűnt élvezik a showt amit nyújtok nekik, így akkor, ott kiesett a ruháim közül a telefonom. Képernyővel a csempén landolva természetesen. Ömm, hogy is fogalmazzak: @$#&?!*"£€¢¥!!!!444 Édes Istenem, mit vétettem?! 

Nem dőlne össze a világ feltétlen egy ilyen esettől, de egyedül Thaiföldön más értelmet nyer a mobil és az elérhetőség. Főleg olyan helyen, ahonnan épp készülök térképpel visszautazni a kiindulási ponthoz, elég rossz időzítés volt. Abban a pillanatban kiszolgáltatott helyzetbe kerültem és rászorultam minden apró segítségre amit a francia fiú csak nyújtani tudott és ideje engedte. Az ő segítségével indultunk neki megtalálni a plázát is, hogy megjavítsák a telefonom, de tájékoztattak, hogy pont ez a típus Thaiföldön nem elérhető, így várhatok Kínáig, hogy majd ott rendbe tegyék. 

Kicsoszogtam a boltból és végig gondoltam hogy is áll a helyzetem jelenleg:        Számomra fontos emberek nem tudnak elérni, pedig aggódnak. Nincs Google Maps. Nem tudok taxit rendelni, ha szükségem lesz rá, mert ugye a járás esélytelen. Nem foglaltam helyet magamnak az utolsó éjszakára. A francia srác sem tud elérni, ha szétválnánk, így jobb, ha maradok a fenekemen. 

A fiú szállásán kellett nekem is szobát foglalnom, ahol sikerült a negyedik emeleten ágyat kapnom. Felkúsztam a lépcsőkön, majd utoljára még sikerült nekivágnom a fejem a falnak, ezzel is kitörve magamból üzenve az égnek: ,,Remélem jól szórakoztok!" 

Mert én nagyon...

Gauthier, aki végig ott volt mellettem, nyújtotta a telefonját, hogy arról bejelentkezve tájékoztathassam a családom a helyzetemről, de ilyenkor kell elfelejtenem nekem is minden létező jelszavam. Ez már csak így szokott lenni!

Az utolsó napomhoz érkeztünk. Reggel 8:30-kor jelenésem van a motorral a bácsinál, akitől béreltem 4 napra. Réka szépen bekötözve, fejemen egy nagyobb karcolás, járni sem tudok. Tagadni sem tudnám, hogy életem legnagyobb buliját élvezhettem Paiban, ahol még a hostelek belső építészeti remekműveit is megcsodálhattam az ágyból. Kihagyhatatlan élmény volt! A tulajdonos komor arccal kicammogott a hely elé. Végig mért és már kérte is a kulcsokat, hogy menjen egy kört a robogóval. Alatta sem esett szét szerencsére, így jöhettek a piszkos anyagiak az irodában. Biztosítottam róla, hogy akármennyi is lesz, kifizetem, de az útlevelem... Az én legbecsesebb kincsem 12 órával a járatom indulása előtt vissza Kínába, így ha lehet ne vacakoljunk és adom is a pénzt, csak légy az enyém! Tisztességes árat fizettem, így 20.000 forintból meg is úsztam mindennel együtt ezt a kiruccanásomat. Lehetett volna rosszabb is. 

A leghosszabb egy napom

Most érkeztünk el a legnevetségesebb részhez. Idézzük fel együtt a legfontosabb részleteket:

1. A telefonom használhatatlan. Nincs mobil, nincs Google Maps sem, hogy visszataláljak a hostelbe.

2. Járni kínkeserves és piszkosul fáj.

3. Egy apróság kimaradt. Aznap reggel elfelejtettem a zsebembe tenni a szállás névjegykártyáját tele minden információval. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen..

4. Memóriám még mindig vacak, így képtelen voltam megjegyezni a hostel nevét. Az pedig végképp nem segített, hogy valami thai névre keresztelték.

Ilyen körülmények között vágtam neki megtalálni a helyet füllesztő melegben. A lábam bevérzett, a lábfejem bedagadva, így félig belebújt cipőben csoszogtam, akarom mondani szeltem az utcákat. Annyit tudtam, hogy valahol a patak mentén kell haladjak észak felé és ott egy kis utcában lesz majd. Az irány jó volt eleinte. Gondoltam sínen vagyok, így itt az idő megjutalmaznom magam egy maracuja shakekkel, mert szomjan halok. Nos, az íze hasonlított egy már rothadó félben lévő gyümölcsére, extraként pedig vigyázva az egészségemre, egy kis fehérjét is kaptam a poharamba bogarak formájában. Nyamm! 

Ez nem a te napod, de felejtsük is el. Indulás! Az egyébként 20 perces út időben már meghaladta az egy órát és nekem már rég ki kellene chekkolnom a helyen. Szenvedtem és belül üvölteni tudtam volna a fájdalomtól. Nem sok idő múlva kezdtem figyelmes lenni, hogy az utcák mintha hasonlítanának egymásra. Én köröztem egész idáig? Éreztem, hogy valahol itt kell lennie, de mégis esélytelen volt megtalálnom. 

Kezdtem dühös lenni. Magamra és úgy mindenre. Haragudtam a világra, de arra nagyon! Hogy lehetek ennyire esetlen! A memóriám mindig is kifogástalan volt, már amikor nem a születésnapokat kellett megjegyeznem. Miért pont most hagy cserben? Egy morzsányi információ kellene csak és minden megoldódna. Na, meg egy pad, mert a testem kezdi feladni a harcot. 

Sarkon végül egy turisztikai irodába sikerült belebotlanom. Felcsillant a remény. Természetesen jöttek a szokásos kérdések. Tudom a hostel nevét? Nem. Tudom a címét? Ömm, nem. Telefonon nem tudnám felhívni az ismerősöm? Valaki ma nagyon vicces kedvében van, gondoltam. A válaszom, nem. Akkor sajnos nem tudok neked segíteni, bögte ki a néni. Sejtettem, de azért megpróbáltam. Képtelenség, hogy én lennék az első hülye turista, aki ilyen helyzetbe került. 

Itt az idő újra neki vágnom és gyalog megpróbálnom. 200 méter után - ami akkor maratoni távnak számított nekem - hasonlóan ugyanazon a helyen kötöttem ki, ahol előtte. Megálltam. Itt a vége, feladom! Te győztél! Jól mulattok?!  A fejem kezdett kába lenni. A francia társam azt sem tudja hol vagyok és én itt fogok kiszáradva összeesni Thaiföld egyik kis utcájában. Már csak a sírás hiányzott a jól ismert képből és egy kedves pár, akinek a nagy könyv szerint rám kell majd találnia. Ez lenne a végzetem? 

Visszatértem az irodába a nénihez. Ott legalább légkondicionált helységben szenvedhetek. Valami beugrott! Emlékeztem hol foglalta az interneten a szállást a Gauthier, így az oldalon térképen szűrve talán előkerül a hely. Néni készségesen odaadta a telefonját. Képek alapján sikerült beazonosítanom! El sem hittem. Kiderült, hogy 5 perc sétára van a cím. Én végig mondtam, valahol itt kell lennie! Itt is volt... 

Másfél órába telt, de beértem a hostelbe és a társam ott várt már fél órája rám. Büszke voltam és elmondhatatlanul kimerült. Higgyétek el, pocsék társaság lehettem, azaz voltam a baleset utáni napokban. Igazi morcos Réka, akinek semmi sem jó egy puha ágyon kívül. Nem is értem Gauthier miért volt ennyire elkötelezett, ha segítségről volt szó. Soha nem fogom tudni meghálálni mindazt, amit akkor kaptam tőle. 

Azok az utolsó órák olyan hosszan teltek, mint még soha. Nem volt szobám, így ébren kellett maradjak. Még az a kemény ágy is, ami Kínában várt a kollégiumban, olyan álomszerűnek tűnt, mint még soha. Már a repülőn akartam ülni és visszatérni a barátaim karjaiba Chengduba. Hiányoztak mind, egytől egyig! 

Este volt, itt az idő a reptérre tartanom. Búcsú hűséges partneremtől. Hogy fogom én ezt még neki meghálálni... Ha Budapesten járnál, soha nem kell étterembe menned, mert én fogok egy hétig főzni neked? Talán megteszi. 

Nem csak együtt vezettük le az utat a két város között, de ő kísért el a plázába a telefonom miatt, ami végül kitérő volt a semmiért. Ő volt az, aki minden egyes alkalommal fogott és a motorján vitt el a gyógyszertárba vagy vacsorát találni nekem. Elviselte a legmogorvább és leglassabb énem egy szó nélkül és még azt merészelte mondani, hogy szórakoztató társaság vagyok. Hallatlan! 

Utolsó utam egy tuk-tukkal volt a reptérig. Hát, ennyi volt. Itt járhattam, élvezhettem Thaiföld elképesztő vízpartjait, feltöltődhettem lélekben és testben is, amíg el nem veszítettem az utóbbit a végére. Még így is megérte! Ha az elején tudom előre, hogy elszenvedek majd egy balesetet és életem leghosszabb 4 napját fogom megélni, így is végig csináltam volna! 

Nem lehetek elég hálás mindenért és mindenkiért akivel lehetőségem volt találkozni, megismerkedni az egy hónap során. Életre szóló élményeket kaptam és sebeket, melyek emlékeztethetnek majd miket élhettem át akkor. 

Egyik legboldogabb időszaka az életemnek, mely során még többet tudhattam meg magamról, a határaimról és tanulhattam ezekből. Milyen egyszerű is volt az életem nem is olyan régen, egy éve otthon. Főztem, sütöttem és maximum attól érezhettem, hogy ott fent jól szórakoznak velem, amikor megette a kutya a legjobb barátnőm születésnapjára készített tortámat. 

Erősebb vagyok, mint még soha és kellettek ezek a pofonok, sebek, hogy megtanuljam, egyedül magunkra számíthatunk. A legsötétebb pillanatokban is lesz kiút. Még, ha akkor nehezen is hisszük el, mert úgy érzed ellened fordult a világ. Lesznek emberek, akik ugyanazt fogják belül érezni, mint te. Félnek megnyílni másoknak, mert sosem tudhatják kiben bízhatnak. Hogy én hányszor voltam szkeptikus, hogy vajon ki akar rajtam tényleg segíteni, ha történt velem valami. Azok az emberek is féltek. Mi van, ha pont én vagyok az, aki átveri őket? Nem vagyunk egyedül. Segítsük a másikat és ne felejtsük el, ha ezek az emberek nincsenek mellettem, lehet valaki más talál rám ott az úttesten nem jó szándékkal. 

Itt érkeztünk el történetem (egyik) végéhez, ahol szeretnék köszönetet mondani mindazoknak az embereknek, akik nem hagytak cserben a legnehezebb perceimben! 

Köszönet a gondoskodásért! Soha nem volt még ennyire szükségem rátok és ti rám találtatok! 

Kiemelve egyenként:

Arra sem emlékszem megköszöntem-e ott akkor a segítségeteket és a napszemüveget amit kaptam tőletek a balesetkor, így neveket végképp nem tudok felsorolni, de drága (talán) india páros! Ezer köszönet és ölelés nektek így ismeretlenül is! Keblemre!

Drága New York-i leányzó! Ha tudnád mennyire hasonlítasz Master of None sorozatból Denisere. Imádtam a humorod és élveztem, hogy ilyen nemzetközi segítséget kaptam akkor a sebeim bekötözésével! Köszönöm! 

Drága Gauthier! Nem tudom elégszer megköszönni és tudnod kell, ha egyszer tényleg Budapesten járnál, már készítem is az ebédet a számodra! Tőlem lehet 5 fogásos menü is! Köszönöm! 

❤️

Hadd ugorjak Kínába egy picit megemlítve csodás visszatérésem a kollégiumba. Arany barnára sülve, csoszogva toppantam be a szobámba, ahol egy új szobatárs várt. Fogalmam sem volt, hogy társaságot kapok ebben a szemeszterben, mivel nem tudtak elérni telefonon a kollégiumból az incidensem miatt. Beesve a szobába az új lány is meglepődött, ahogy én is. Ő a leharcolt látványomtól. Szerencsétlen lány, mit gondolhatott... Senki sem szólt, hogy akkor érkezem. Azt sem tudta ki vagyok. Jól bemutatkoztál Réka! Azóta is jókat nevetünk az első találkozásunkon. 

Barátosnéim mikor megláttak és megtudták hogy a memóriám nem teljesen szuperál, máris a kórházba indultak velem CT-re. Én nem vettem komolyan egészen odáig, amíg pont erre specializálódott orvos ismerősük nem közölte, hogy ebből még baj is lehet, ha időben nem vesznek észre valamit. Így hát végre megcsodálhattam közelebbről a kínai egészségügyet és a folyosón magamnak nyomtathattam ki a leleteimet. Mennyire menő!

Minden negatív volt. Mindenem sajgott továbbra is és a bordáim jobban fájtak, mint előtte, de legalább biztos volt, megmaradok. 

A memóriám érdekesen alakította a mindennapjaim. Kínaiul a kommunikáció kétszer olyan lassan ment, ha pedig végre válaszoltam, közelebb állt a halandzsához. Ráadásként pedig az osztálytársaim neveit is elfelejtettem. Itt az idő pihenned Réka, nem gondolod? 

Három hét telt el azóta és kicsattanok az energiától! Életem visszatért normális kerékvágásába. Nem csoszogva közlekedem, normális farmert viselhetek és a legfontosabb, két lábon tusolhatok! Jaj, de szép is az élet!

Felmértem a károkat időközben. A karórám melyet általános iskola óta minden egyes nap viseltem, most a baleset idejekor megállt mutatóval ott árválkodott a polcomon, ezzel is érdekes jelentést adva számomra emlékként.

Életem talán legfájdalmasabb és leglassabb időszakának története itt ér véget (már tényleg). 

Búcsút tőletek ezzel a fotóval szeretnék venni és köszönetet mondani a türelemért, ha végig olvastátok szenvedéseim! 

Vigyázzatok magatokra! 

De tényleg...

Réka

Drága Vietnám

Először is elnézést kérek minden vietnámi lakostól, akikhez továbbra is kínaiul beszéltem az első napjaim során! Azért fogtam a fejem, hogy kapjam már össze magam és inkább mutogassam mit akarok, de erről szokjak le. 

Vicces, hogy nem sok mindent tudok vietnámiul, de az ételek és a kávék nevei bezzeg már mennek. Fene a beles formámat! 

Repül az idő

Nápolyi illatú (Mi máshoz is hasonlítanám...) taxiban mosolyogtam végig az utat a reptértől a szállásig 18-án, mert végre tudatosult bennem, hova is érkeztem.                  A lakás tulajdonosa Sơn, amint lepakoltam, a kezembe nyomta a bukósisakot és mondta, hogy pattanjak a motorra, mert elvisz egy jó helyre vacsorázni. Amikor rendelt nekem, fogalmam sem volt mit fogok a leves alján találni.                                                               Egyből a helyiek kedvencét kaptam ami bővelkedett rendesen a kagylókban, csigákban. Nem mondom, hogy finnyás lennék, de mégis csak másfél órája érkezhettem Vietnámba és máris mindennek a közepébe cseppentem.             Forgattam, nézegettem az apróságokat mikor Sơn rám nézett és csak ennyit mondott: ,,It won't bite you! Don't worry."       Ha te mondod...            Ropogósak, finomak és valóban megvesznek érte a helyiek, így vissza nem utasítanám. Azóta sem teszem. 

Sơn ajánlására rengeteg olyan helyen sikerült megkóstolnom a vietnámiak kedvenceit, ahova nem feltétlenül menne be egy turista sem, de azok az ízek! Lehet, hogy egy tiszta, szinte semminek tűnő levest kapsz a tányérodba, de a friss hozzávalók, a citromfű, lime vagy a menta ad egy olyan pluszt az ételeknek, amitől nem akarod majd letenni a kanalat vagy az evőpálcikát.

Hanoi, Ha Long és Ninh Binh városban töltöttem el az eddigi napjaim és nincs idő unatkozni, ez biztos.                               Bele kellett jönnöm ebbe az egyedüli szervezkedésbe. Mindent lefoglalni, megszervezni nem volt egyszerű eleinte, de azt hiszem eléggé szépen megy ez nekem.                                                                     Az emberek többsége pont emiatt fél nekivágni egyedül a világnak, mert megijed a felelősségtől és attól, hogy nem lesz kihez fordulni, ha valami nem jól sülne el. Benne van a pakliban, de ennek nem szabadna elrettentenie senkit, mivel pont emiatt olyan helyzetekbe kerültem az elmúlt 7 napom során, ami leírhatatlan. 

Ezt a bejegyzést pont emiatt szeretném ezeknek az érzéseknek, tapasztalatoknak és embereknek szánni, amik/akik minden egyes nap csodálattal töltenek el és feltöltenek energiával az utazásaim során.

Előre szeretném tisztázni, hogy nem egy rövid írást láthattok most tőlem, de úgy éreztem muszáj megosztanom veletek azokat az embereket és életüket, akikkel összehozott az élet a mindössze egy hetem során.

Mit adott eddig ez az egy hét?

Többet, mint azt képzeltem volna! 

Talán a helyiek nyitottsága, kedvessége az, ami alapból meghatározó volt eddig itt Vietnámban. Nem ijednek meg a helyzetektől, amit a nyelvi akadályok okozhatnak. Türelemmel álltak mindig hozzám és igyekeztek ott segíteni, ahol csak tudtak. A pattanj a motoromra dolog pedig nem egyedi eset. Ha végül meg már ott ülök mögöttük, instant mosolygással tölt el az érzés, hogy mi is történik épp velem.                                                         Mellékes megjegyzés, hogy szinte minden esetben túl kicsi volt a fejemre a bukósisak, így inkább kalapként funkcionált, mintsem védelemként.

Az első nap. Sikerült egyből megismerkednem egy koreai tanárral, aki hasonlóan hozzám, egyedül utazott és végül rajta keresztül két helyinek is be lettem mutatva, akikkel végül közösen az első napon kis sámlikon ülve ittuk a saigoni sört és citromfűvel párolt csigát ettünk. Mi négyen, a koreai tanár, a helyi lány, aki itt tanul, a helyi fiú, aki Koreában él és dolgozik, valamint én, aki magyar, de közben Kínában él. Még most is megmosolyogtat.

Ha Long öbölben folytattam az utam a harmadik napon, ahol a hajón, amin az öbölbe tartottunk, találkoztam egy fiatal cseh párral, akik kiderült bejárták már a világot és Budapestről is a mai napig emlegetik azt a kellemes nyüzsgést, amit ott tapasztaltak. Végül összetartva, együtt ültünk a kajakokba és eveztünk körbe a hegyek mellett. Köszönöm, hogy veletek tarthattam!

Read more »

Ázsia, új év és tele tervekkel

Üdv újra itt!

Sok minden már nem a régi. Én sem vagyok az és a körülmények sem. Távol vagyok, nagyon távol; Kínában, Szecsuan tartományban. Miért pont itt? Arról picit később.

Csak remélni tudom, a hosszú hónapok óta  nem vesztettem el azért mindenkit és lesz értelme megírni például a mai bejegyzésemet is.  

Egy blognak elméletileg folyamatosnak kellene lennie, hogy megmaradhasson a közösség akik követik az írásaimat. Nos, nekem ez nem volt annyira egyszerű. Folytatni egy receptekről szóló blogot jelenleg képtelenség. Csak fotózzak ételeket amíg utazom? Á, az nem az igazi, nekem tudnom kell hogyan készülnek. A legaggasztóbb pedig, vajon elvesztettem az olvasói táboromat időközben? Elég valószínű.     

Rá kellett jöjjek, hiába a rajongás az ételek és a főzés irányába, ha a tanulmányaim és az életem miatt nem engedhetem meg, hogy mindig felszerelt konyha legyen a közelemben. Igazodnom kell a változásokhoz, élveznem az életemben jelenleg adódó megszámlálhatatlan lehetőséget és türelmesnek kell lennem. Lesz majd még időm a jövőben főzni eleget, de jelenleg nem ez a lényeg. Kínában élhetek és ez többet jelent bárminél.

Kína

 Az ok nagyon egyszerű, tavaly szeptemberben egy tanulmányi ösztöndíj keretén belül kiköltöztem Csengtuba, Szecsuan tartomány fővárosába, hogy itt tanulhassak egy évet.                                         Szecsuan számomra egy álom volt, mert nem csak a területi adottságok, de a világszerte híres ételeik is elég erős indok volt, hogy egy itteni egyetemre jelentkezzek. Nem volt egyszerű mindent magam mögött hagyni és felszállni arra a bizonyos repülőgépre, ez tény, de megérte kilépnem a komfort zónámból és élni a lehetőséggel, ez már biztos. A tanulmányaim szempontjából pedig elengedhetetlen volt igazából, hogy legalább egyszer, de kint tanuljak Kínában.

Már 4 hónap telt el azóta és elképzelésem sincs, hirtelen mivel is kezdhetném az írást.  Nem mondom, hogy a kezdeti időszak könnyű volt, de minden perce megérte és megéri azóta is. Iszonyú jókat ettem, új barátságok születtek, elképesztő helyeken jártam - még csak most kezdődik igazán - és továbbra sem tudok betelni a gondolattal, hogy milyen emlékeket is fogok még szerezni a visszamaradó hónapok alatt.

Miért is épp most kezdem el újra írni a blogot?

Amiért végül úgy döntöttem, hogy itt az idő folytatni, az igazából a téli szünet és az azzal érkező rengeteg szabadidő amit utazással tölthetek majd.                           Pár nap és egy hátizsákkal a vállamon neki vágok Vietnámnak (Majd ,,A végtelenbe és tovább!"). Emlékszem elmúlt években sorra néztem a videókat az országról és álmodoztam, hogy majd talán egyszer sikerül oda is eljutni és tapasztalni mindazt, amit eddig csak internetről láthattam. Ahogy ezeket a sorokat is írom, hirtelen félre pillantottam a hátizsákomra és elmosolyodtam a gondolattól. Csak csóválom a fejem és próbálom elhinni, sikerült...

Mit ígérhetek?

Változatosságot. Mivel sosem voltam híve a nagyon turistáskodó, előre beosztott idejű utazásoknak, így rengeteg olyan helyzetbe, helyre kerültem ami nem feltétlen volt belekalkulálva az utamba, de annál inkább élveztem ezt a időnkénti kiszámíthatatlan sodródást. Ebben szerintem továbbra is lesz részem bőven, mert igyekszem felvenni többnyire a helyiek életritmusát. És természetesen az étkezési szokásaikat! Street food. A mindenem! A legjobbakat eddig Kínában is az utcai árusoknál ettem. Néha kicsit furcsa állagú és kilométerekről is érezni a szagát, de hát ha a helyiek is szeretik, megér egy próbát.  

Amiért viszont előre is bocsánat, hogy sajnos egyelőre csak mobilról fogom tudni a bejegyzéseket írni és szerkeszteni, így a hibákért, elcsúszott sorokért és bekezdésekért, valamint a telefonnal készített képekért elnézést! Február végéig sajnos nem lesz hova feltölteni a fotókat vagy miről normálisan írni a blogot.

Szeretném, ha csak olvasva is, de beleláthatnátok ti is ebbe a változatos világba, amit Ázsia tud nyújtani. Ámulatba ejtő kultúrák, nyüzsgő utcai élet és olyan helyek, melyekről csak álmodni tud az ember. 

Fogadjátok továbbra is sok szeretettel az írásaimat!

Réka

Szuper könnyed amerikai palacsinta

  Az utóbbi időben valahogy a reggelek a legjobb része a napnak. Megadhatom a módját a reggeli kávénak, teának és mellé pedig készíthetek valami finomat. Igaz, az utóbbi időben igazán elfért volna egy csapat, aki az én palacsintáimat fogyasztja, mert én komolyan eldöntöttem, ez a recept lesz a következő és addig fogom sütni, amíg meg nem találom azt az igazi könnyed változatot, ami nem úszik a vajtól, hanem élvezhető a puhasága. Nos, jobb, ha nem is számolom hány féle receptet próbáltam egy hónap alatt. Ha valaki követte az utóbbi heteim képeit Instagramon, az most összerakhatja a képet. Komoly palacsinta tesztelésen mentem keresztül!
Szóval, ha bárki szívesen segítene a pusztításban, következőre várom szeretettel, mert mindig van mit, ha épp kísérletező kedvemben vagyok. 
  Hogy őszinte legyek, jól megszenvedtem az amerikai mértékegységekkel, mert nincs két egyforma oldal, ahol ugyan azt a mennyiséget írnák mondjuk 1/4 cup-ra. Terrible. 
Azonban, köszönet Donna Hay-nek, mert pár napja megállt a palacsinta körforgás. Már többedjére sem okoztak csalódást ennek az állandóan mosolygós ausztrál írónőnek a receptjei. A vanília imádata pedig a receptben is kiválóan passzolt megint. Már sütés közben is érezni fogod, hogy valami szuper dolog lesz a végeredmény, így hát elő ezzel a pár hozzávalóval és készítsetek valami gőzölgő, illatos reggelit amivel magatokat vagy a szeretteiteket meglephetitek.  

Amerikai palacsinta - 12-13 darab

Hozzávalók:

• 175g liszt
• 1 ek sütőpor
• 55g porcukor
• 1 cs vaníliás cukor
• 1 tojás
• 250ml tej - Szobahőmérsékletű, langyos
• 1 tk vanília aroma/vaníliakivonat - Dr. Oetkert ajánlom (Ha nincsen, 2-3 csomag vaníliás cukorral helyettesíthető, akkor azonban mondjuk csak 50g porcukorral dolgozzunk!)
• 40g vaj vagy margarin

https://www.youtube.com/watch?v=Y66j_BUCBMY&index=18&list=LL9wVW4xpjxlb-aEJLpr_U_Q

1. Egy nagyobb tálba mérjük a lisztet, a sütőport, majd jöhet a porcukor és hozzá dobjuk a csomag vaníliás cukrot is. Jól elkeverjük!

2. A kimért vajat, margarint megolvasztjuk mikróban, de óvatosan vele melegítés közben! Fogunk egy kisebb keverőtálat. Beletörjük a tojást, majd önthetjük hozzá az olvasztott vajat. Ezt villával felverjük. Aztán jöhet a tej és a vanília aroma is. Újra keverünk rajta. 
Azért emeltem ki, hogy a tej se legyen hideg, mivel a hideg tej vagy a tojás hatására a zsiradék kicsapódik és nem lehet szépen eldolgozni. Ezért igyekezzünk a tojást és az olvasztott vajat minél gyorsabban felverni.

https://www.youtube.com/watch?v=1cj1BApoYF0&list=LL9wVW4xpjxlb-aEJLpr_U_Q&index=5

3. A lisztes tál közepén egy nagyobb ,,gödröt" csinálunk a kezünkkel és önthetjük is ide a tojásos keveréket. Habverővel egynemű tésztát varázslunk belőle. Kész! 

https://www.youtube.com/watch?v=VXXD1Qxpisw

4. A tűzhelyen közepes hőfokon előmelegítjük a serpenyőnket és egy enyhén olajos papírral kikenjük az edényt (elég csak a legelején, ha teflonos a serpenyő). Egy merőkanál segítségével porciózzuk az adagokat. Én a serpenyőben egyszerre két palacsintát sütöttem, ami úgy negyed merőkanálnyi tészta/palacsintát jelentett nálam. 

https://www.youtube.com/watch?v=XOwihbur34E

5. Ha a tészta teteje buborékos, forgathatjuk a palacsintát. Mindegyik oldalát 1-2 percig süssük, míg aranybarnák nem lesznek! A palacsinta színe eléggé árulkodó, így ha túl hamar barnulna, vegyük lejjebb a hőfokot. 

https://www.youtube.com/watch?v=3JxoUo43Zg8

Tálalása igazából rátok van bízva. Bármilyen ínycsiklandó öntet megteszi. Gyümölcsök joghurttal, csokoládé öntet, juharszirup, minden mi szem-szájnak ingere.
(Én pár hete megvettem életem első juharszirupját, hogy kipróbálhassam tényleg annyira jó-e. Tényleg annyira jó...)

A ráérős reggelekre kitűnő választás, így kedves egyetemista mindenki, szemeszter kezdésig még van egy kis idő kipróbálnotok reggelire. Csak ügyesen! 

U.i.: Mivel nincs is nagyobb öröm annál, ha elkészítik valamelyik receptemet, így kérlek benneteket, ha bárki megsütné, megfőzné az ételek egyikét, küldjétek bátran a fotókat és a tapasztalatokat! Fontos a visszajelzés és ez tényleg rengeteget jelentene a számomra! :)

Bon appétit,

Réka

Mert mindenünk a forró csokoládé!

 Nem is kell sokat taglalnom a cím után miért kell pont erről az édes nedűről is receptet írnom. Imádom és ezzel nem csak egyedül vagyok így! 
 Mindig az igazit kerestem a receptek közt vagy a kávézókban, de valahogy sosem találtam meg azt az igazán finom, csokoládés változatot, amin érződik, hogy na igen, ez aztán nem porból készült! Nem, ez nem az a fajta, amiben megáll a kanál, de higgyétek el, imádni fogjátok és pofon egyszerű! 
 Mivel pedig nincs is jobb néha bezárkózni a januári hideg elől, így hát mehet az égősor a falra vagy a polcokra, tessék gyertyát gyújtani, elővenni azokat a pokrócokat, majd pedig kényelembe helyezkedni és szürcsölni ezt a finomságot! 

Nekem sem kellett sok idő, hogy a bögre aljánál tartsak... 

Forró Csokoládé - Egy személynek!

Hozzávalók:

• 35g étcsokoládé - 50%-os csokit használtam
• 1 ek cukrozatlan holland kakaópor
• 2,5-3 dl tej
• 1 ek cukor
• Csipet só

https://www.youtube.com/watch?v=o-mj-2SVMG4

1. Fogunk egy kisebb edényt amibe máris mehet a csokoládé, a kakaópor és a tej fele. Lassú tűzön folyamatos kevergetés mellett várjuk míg a csokoládénk elolvad és addig is igyekszünk a kakaópor buborékjainkat szépen eltűntetni.

https://www.youtube.com/watch?v=tQ-pVU6SEkI

2. Mikor a csokoládé elolvadt, mehet hozzá a maradék tej és a csipet só. Ha pedig már szépen felmelegedett, jöhet a cukor ízesítésként. Voilà! Önthetitek is a bögrétekbe!
Az természetesen rátok van bízva ki mennyi cukrot tesz bele, de az 1 evőkanáltól még megmarad az az enyhe kesernyés íze, amit a finom csokoládénk ad neki, így én ezt ajánlom :)

 Irány is a pokróc alá és élvezzétek a télnek ezt az oldalát! 

Bon appétit,

Réka

Pikáns fonott kalács

Üdv újra Mindenkinek!

 Nem kevés hónap telt el az utolsó posztom óta, tudom. Azért hiányoztatok! Vagyis hát remélem vagytok páran odakint :) 
 Egy picit kifejteném viszont miért is hagyott alább ez az időszak. Sajnos ahogy írtam is még anno a bemutatkozásomban, nem könnyű Pesten egy helyben lakni huzamosabb ideig. Állandó költözködés az életem 3 éve és most sem sikerült megúsznom. Ősszel költöznöm kellett, ami még nem is akkora szörnyűség, mert a vizsgaidőszak előtt sikerült már egy új helyre berendezkednem, azonban még csak fél hónapja éltem ebben a lakásban, mikor egyik este kaptam a hírt, hogy a tulaj eladja a lakást. Sokként ért és sajnos nem segített, hogy a hírre rá egy hétre már jöttek is a vizsgáim. Az életem újra felbolydult és úgy éreztem kicsúszott a talaj a lábam alól. 
 Már nem éreztem a rajongást sem, hogy főzzek az új konyhában. A konyhai eszközeim még mindig ikeás szatyrokban állnak az ágyam végében és nem is tervezem kipakolni már őket, mert minek is tenném... 
A főzés sem egyszerű feladat ebben a lakásban, hogy őszinte legyek. Nincs mikró és rendes gáztűzhely sem sütővel, úgyhogy kissé félve kezdtem neki a mai receptnek is. Most még kel mellettem a tészta pokrócba bugyolálva, de innen már nincs menekvés és muszáj bizakodónak lennem. 

  Nos, én megtettem minden tőlem telhetőt a kaláccsal kapcsolatban. A sütő sajnos nem volt már ennyire készséges és meghajlította a tepsimet, de azért büszkén mondhatom, szuper végeredmény lett és azt hiszem lakótársam sem véletlenül vágott többedszer is belőle. 
 Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer próbálkozzon meg a kalács sütéssel, mert nem akkora ördöngösség, mint ahogy gondolnánk. Ha pedig figyelünk rá, hogy a kalácsot ne süssük túl szárazra, majd letakarva tároljuk, hosszabb ideig is tudjuk fogyasztani és nem kell a boltba szaladni kenyérért reggelire. Sőt, számomra még feltétre sem volt szükség, mert olyannyira laktatóra sikerült! 

Kezdjük hát és tényleg, örülök, hogy újra írhatok nektek!

Tészta: 

• Fél kocka élesztő
• 3/4 bögre tej - langyos
• 2 ek cukor, plusz 1 ek a tejbe az élesztőhöz
• 3 bögre liszt - én 3,5 dl-es bögrét használtam a receptben végig!
• 1 tk só - púpos
• 2 ek méz
• 1/3 bögre étolaj
• 2 nagyobb tojás

Töltelék:

• 1 ek szezámolaj vagy étolaj
• 2 közepes újhagyma - extra picire aprítva, szinte péppé
• Fél darab piros, édes paprika - én egy nagyobb kaliforniai paprikát használtam
• Só
• Cayenne bors vagy őrölt chili

Plusz:

• Tojás kenéshez
• Szezámmag a tetejére

1. A 3/4 bögre tejnek a negyedére szükségünk lesz, így csak fél bögre tejet melegítsünk langyosra. Ha a tej langyos, mehet bele az 1 ek cukor és a fél élesztő.

2. Míg az élesztő fut, egy nagy keverőtálba tehetjük is a 3 bögre lisztet, a sót és a 2 ek cukrot. 

3. Fogunk egy közepes keverőtálat, abba pedig a megmaradt negyed bögre tej, a 2 ek méz, az olaj és a 2 tojás kerül. Jól elkeverjük!

4. Végezetül mehet ez a tojásos keverék és a felfuttatott élesztő is a liszthez, majd addig gyúrjuk, míg egynemű tésztát nem kapunk. Ha picit ragadósabb a tészta, nyugodtan szórhatunk egy kis plusz lisztet hozzá. 
Mehet kelni pokróc közé, amíg a duplájára nem dagad.

https://www.youtube.com/watch?v=cHMNrrPyHhg

5. Amíg a tésztára várunk, kezdjünk neki a hagyma és a paprika aprításának. Jó apróra, szinte pépessé és késsel tegyétek! Én próbáltam másképpen is. Reszelni, villával összetörni, de a kés a leggyorsabb módja! 

6. Ha a tészta már szépen megkelt, lisztezett felületen gyúrjuk át újra, majd vágjuk a tésztát három egyenlő részre. 

7. Mindegyik adag tésztából körülbelül 40 centi hosszú hurkákat sodrunk. 
Javaslom, hogy minden adag tésztát gyúrjatok át a sodrások előtt, mert könnyen lehet, hogy levegős a tészta belseje!

Most pedig inkább előre mondom, hogy kupit fogunk kicsit csinálni a töltelékkel, így jobban jártok, ha olyan felületen dolgoztok, ami jól tisztítható a végén! :)

https://www.youtube.com/watch?v=OVO4LhrOFiY

8. Fogjuk a három tésztahurkánkat és az egyik végüknél jól összenyomjuk őket. Alaposan, mert sütés közben nehogy a hőlégkeverésnél szétszakadjon a kalács vége! 
Egy ecset segítségével jól átkenjük olajjal az egészet, majd jöhet is a töltelék része. Tenyerünkbe szórunk először sót és jól átdörzsöljük a hurkákat (hívjam hengernek? de az olyan furcsa...). Majd jöhet ugyan így a cayenne borssal is vagy a chilivel - ki mit használ épp -, valamint jöhet az újhagyma és a paprika is, de a paprikából jól facsarjátok ki a vizet a kezetekben! Mivel a tésztánkban alig van só, én a zöldségek végeztével egy picit újra átszórtam. 
(Én cayenne borsot használtam, de arra figyeljünk, hogy az őrölt chili erősebb, mint a cayenne! Én bátran dörzsöltem így a tésztára az utóbbiból, de így sem lett csípős a kalács végül, csak enyhén érezhető.)

Mielőtt az utolsó simításokat végeznénk, gyorsan melegíthetjük is elő a sütőt 190°C-ra!

https://www.youtube.com/watch?v=Sj_9CiNkkn4

9. Egy tepsibe először is tegyünk sütőpapírt! Lehetőleg használjunk, mert a töltelék a kalács alján lesz és könnyedén odaégne a tepsiben! Majd pedig jöhet a tészta fonása. Sima hármas fonás, így az menni fog mindenkinek. Reméljük legalábbis :) Rakhatjuk is át a tepsinkbe!

10. Végül pedig egy felvert tojással átkenjük a kalácsot és megszórjuk szezámmaggal. Gyönyörűek a színei, de még gyönyörűbb lesz, ha kisült, úgyhogy irány a sütőbe hőlégkeverésre 25-30 percre. 

 Őszinte leszek, a sütő egy katasztrófa volt nálam, így, nekem több mint 40 percig kellett sütnöm és állandóan figyelnem a tészta belsejét, nem maradt-e nyers belül. 
Arra figyeljetek, hogy a sok töltelék miatt nehezebben sül meg rendesen a belsejében, ezért időnként szúrjatok bele egy kést mélyen, hogy lássátok nyers-e még a tészta!

Ha már így várakozunk: https://www.youtube.com/watch?v=CS9OO0S5w2k

Kisült-e már a kalácsom... De ki ám! Lehet is fogyasztani!

És hogy másnap, harmadnap is puha maradhasson, egy zacskóban tároljátok, ha már kihűlt. 

Egészségetekre! :)

Bon appétit,

Réka

Lélekmelengető Póréhagymás- Csirkés Pite

Azonban! Valahogy tegnap beindult a kerék és sikerült egy elképesztő receptet találnom az utolsó percben, mely illik ehhez a hűvös, szeptemberi időhöz, mikor tényleg nincs kedvetek már salátát enni grillezett hússal. Ez az étel afféle lélekmelengető, körbe ülitek és csodáljátok fajta. Mi legalábbis ezt tettük...

Póréhagymás-csirkés pite

Pitetészta: 

• 300 g liszt
• 80 g sajt
• 150 g hideg vaj
• 1 tk só
• 1 tojás
• 1 ek tej

Töltelék:

• 1 ek olívaolaj
• 500-600 g csirkemell - apróra vágott
• 40 g vaj
• 1 nagy póréhagyma vagy két kicsi - karikára vágott
• 2 gerezd fokhagyma - kézfejjel jól összetört
• 1,5-2 ek kakukkfű
• 35 g liszt
• 500 ml tej
• só
• feketebors

Először is a tészta a legfontosabb, mivel a hűtőben kell pihentetnünk, amíg a tölteléket készítjük!

https://www.youtube.com/watch?v=jEgX64n3T7g

1. Egy nagyobb keverőtálba öntjük a lisztet, az apróra reszelt sajtot, a vajat és a sót. A vaj lehetőleg legyen hideg a tészta könnyebb kikeverése érdekében! Ha a vaj teljesen elvegyült a liszttel, mehet bele a tojás és az evőkanálnyi tej. Addig dolgozzuk, míg minden egyneművé nem vált! Ha kész, mehet folpackba csomagolva fél órára a hűtőbe. 

2. Egy nagyobb serpenyőben olívaolajat melegítünk és mehet bele az apróra vágott csirkemell. Úgy 5 percig sütjük, míg a hús leve teljesen el nem párolgott. Vegyük ki külön tányérra a csirkét!

https://www.youtube.com/watch?v=J0DjcsK_-HY

3. Ha a hús kint van, a forró serpenyőben vajat olvasztunk és mehet bele a póréhagyma, a fokhagyma és az ízek lényege, a kakukkfű. Pároljuk nagyjából 7 percig, míg meg nem puhult. 

4. Most adhatjuk hozzá a lisztet. 2 percig kevergetjük, majd mehet bele a tej, a tányérra tett csirke, ízesítés képpen pedig a só és a bors is. Vegyük le a tűzről és hagyjuk kihülni. 

https://www.youtube.com/watch?v=8tFFeQB0h6o

Arra figyeljünk, - saját gondolatmenetemből kiindulva - hogy ne sózzuk meg jobban a tölteléket azzal az indokkal, hogy a tészta talán majd elnyomja az ízét. Nem kell! A töltelék legyen olyan sós, hogy magában is finom legyen, mivel a tészta vékony lesz és úgysem az lesz hangsúlyos az ételben! 

5. Vegyünk egy nagyobb (31 cm átmérőjű eredetileg) piteformát/tortaformát és egy kevés étolajjal a kezünkön kenjük ki a formát. 
Én egy 27 cm átmérőjű tortaformát használtam piteforma hiányában. A recept nem így írja, de ennyi tölteléknél maximum egy magas piteforma lenne csak megfelelő, így bátran használjatok tortaformát, mert viszonylag magas lesz a végeredmény. 

6. Vegyük ki a tésztát a hűtőből és felezzük el a tésztánkat. Mivel a tészta szakadékony nyújtás közben, így lisztezés nélkül, két sütőpapír között nyújtsuk ki úgy 3 mm vastagra. A tésztánknak a tortaforma szélén is fel kell érnie egy darabig, hogy összetartsa a tölteléket, így próbáljuk meg szélesebbre nyújtani!

https://www.youtube.com/watch?v=NiG_o6nBp6I

7. Ha a tészta nem ér fel egyenletesen oldalt, nyugodtan tépkedjünk le a nagyobb szélekből darabokat és bátran tapasszuk ki kézzel, ahol szükséges. Ha ez kész, öntsük rá a tölteléket, majd indulhat a megmaradt tészta kinyújtása.

8. Most jöhet a forma oldalán megmaradt tészta levágása! Voilá, kész is! Na jó... Nekem ez így túl átlagos és semmilyen volt, így fogtam a maradék tésztát, összegyúrtam újra, kisodortam és a szeptemberi hűvös idő képpen leveleket vágtam ki egy éles késsel, majd egy tompával az erezeteket rá. Valaki nagyon ráért, mi?! Csak egy picit!

Most komolyan, nézzétek ezt a szépséget! 

https://www.youtube.com/watch?v=_kE0pxRkMtQ

9. Végezetül, 180 fokra előmelegítjük a sütőt, a pitét tojással megkenjük, majd mehet a sütőbe kb. 40 percre. Sütjük, míg el nem éri azt a gyönyörű, őszies aranybarna színt. 

Fogyasztása még melegen ajánlott! :)

Bon Appétit,

Réka

Gyömbértől Illatos Tavaszitekercs

Elnézést a kisebb időbeni kitérőért, de hát nem egyszerű, ha a kulcsfontosságú szószaim és olajaim Budapesten ragadtak, oly' messze tőlem.  Kínai szakosként kötelességemnek éreztem, hogy az első receptek közt találhassatok majd kínai ételt is. A recept kissé időigényes, ha a tésztát is magunk készítjük, így ráérősebb délutánokra ajánlom a vállalkozó szelleműeknek! 

 A meghatározó kezdet az ázsiai ételek terén még tavaly történt, mikor sikerült egy egész polcnyi szószt és fűszert, olajat összevásárolnom. Vicc nélkül mondom, függő tudsz lenni néhány hozzávaló illatától! Elég csak megemlítenem Lao Gan Ma nevezetű chiliolajat, mely után legalább hetente egyszer elő kell venned, hogy beleszagolhass. Ilyen hozzávalók és különlegességek mellett nem nehéz máris rajongni ezekért az ételekért. 

Körülményesnek találhatjuk azt a rengeteg hozzávalót az ázsiai ételekről szóló szakácskönyvekben, de tényleg szükség van rájuk, mert minden apró hozzávaló vagy egy kávéskanálnyi fűszer képes szinte új ételt varázsolni néhány zöldségből és húsból. 

A wokról vagy bárdokról ne is beszéljünk! Annál inkább büszkék lehetünk magunkra, minél inkább látszik a feketés-barnás szín a wokon, hiszen az mutatja igazán hányszor is csaltunk családtagjaink arcára mosolyt a benne készült étellel. Imádom ahogy pillantok alatt puhára süthetjük benne a bepácolt húst és ahogy már magának a woknak is fűszer vagy gyömbér illata van. 

Sokan biztosan óckodnak a wok megvásárlásától, mert hát ott van a jó kis régi serpenyőnk vagy az edényünk, amit eddig megszoktunk és kényelmes, de őszintén merem ajánlani, hogy egyszer az életünkben vegyük meg saját öntöttvas wokunkat! Tudom-tudom, szokatlan alak, beégetés, olajozás, de megéri! Csak körülményesnek hangzik, bízzatok bennem! 

Ha már wok, bocsánat, de muszáj kitérnem a kínai bárdra! Hatalmas, ijesztőnek is tűnhet akár, de pont az alakja és a súlya miatt olyan könnyű bánni vele aprításkor. Oké, a képeken található sebtapasz a bárd miatt került fel az ujjamra, de tényleg... Bátran ajánlom, ha sokszor főzünk és sok hozzávalót kell darabolnunk ételeinkhez. Hűséges társ lesz a kemény, makacs zöldség vagy hús daraboknál! ,,Réka ajánlja" részt ezennel be is fejezném és áttérnék egy remek tavaszitekercs receptre, mellyel már egy ideje készülök nektek. Kezdjük hát!

Tavaszitekercs: 20-25 darab:

• 5-6 darab gomba (elhagyható)
• 50 g üvegtészta (vagy bármi, ami nem tojással készült)
• 1 ek gyömbér - apróra vágott
• 100 g sárgarépa - julienne-re vágott
• 100 g fejeskáposzta - vékonyra reszelt
• 1 ek újhagyma - vékony karikákra szelt
• 80 g lágy tofu - apró kockákra vágott
• 2 ek olaj
• 2 ek világos szójaszósz (plusz a tálaláshoz)
• fél tk só
• csipet fehér bors
• csipet cukor
• 20-25 lágy tavaszitekercs tészta (bolti is jó)
• olaj a sütéshez

Tavaszitekercs tészta: 20-25 darab:

• 4-5 bögre liszt (nem púpos!)
• 6 tk keményítő
• csipet só
• 7-8 bögre víz

A tészta opcionális! Ha gyorsan szeretnénk elkészülni a tekercsekkel, ajánlom a bolti változatát a tésztának. 500-600 forintért kapható 20 darabos csomag az ázsiai boltokban.
(Budapesten a Rákóczi-téren a piac bejáratánál balra található boltot ajánlom! Olcsóbb bármelyik másik ilyen jellegű üzletnél.)

https://www.youtube.com/watch?v=zUTcLuxiN5w

Tészta készítés:

1. Egy nagyobb keverőtálba öntjük a lisztet, a keményítőt és a sót. Összekeverjük. A vízzel apránként bánjunk! Nem tudom ki milyen bögrét használ majd pontosan a liszthez vagy a vízhez, így a vizet óvatosan öntsük mikor hígítjuk a tésztánkat! Egy kézi habverővel csomómentes állagot keverjünk ki.
(Végeredményként egy hígabb állagú palacsintatésztára van szükségünk, mivel fontos, hogy vékony legyen a tészta!)

2. Mivel a tészta nem tartalmaz olajat, így egy enyhén beolajozott törlőpapír segítségével fogjuk a serpenyőnket a tészták előtt beolajozni. Én sajnos volt, hogy elbambultam és barnábbra sikeredett a tésztám, amit elméletileg nem szabadna, de hát úgyis olajban fogjuk kisütni, úgyhogy ne essünk kétségbe! 

https://www.youtube.com/watch?v=Ob7vObnFUJc

Töltelék készítése:

1. Az üvegtésztát 20 percre forró vízbe áztatjuk. Bármilyen más mungóbablisztből készült tészta is jó! (A mungóbablisztből készült tészta sokkal puhább és vékonyabb, mint a tojással készült tészta. Főzéskor 3 perc alatt képes puhára főni.)

2. Egy nagyobb kés segítségével minden hozzávalót felaprítunk a hozzávalóknál vastag betűkkel kiemelt képpen. Fontos, hogy ne legyen túl vastag a répa, mert annál nehezebb puhára párolnunk és a vékony tekercsekben is jobb a vékony julienne-re vágott répa! 

https://www.youtube.com/watch?v=wmYT79tPvLg

Hogy mit is jelent a julienne mód aprításkor? Ezen a linken megtaláljátok! Nem érdemes saját módszerrel próbálkozni, - higgyétek el, én megpróbáltam... - mert ez a leggyorsabb és legkönnyebb módja.

3. Tipp! Ha a gyömbérnél tartanánk, nem érdemes késsel körbe hámozni! Fogjunk egy kiskanalat és azzal kaparjuk le a külsejét! Gyors és így esélyünk sem lesz túl sokat levágnunk a gyökérből!

Ha minden hozzávaló már fel van aprítva, akkor kezdhetünk neki csak a folyamatnak! Ezeknél a sok hozzávalós ételeknél nagyon fontos, hogy minden szinte előre kész legyen, mivel ahogy itt is látni fogjátok, 1-2 perc alatt kell mindent összeönteni, majd ízesíteni. 

https://www.youtube.com/watch?v=qX2GsMj7154

4. Fogjuk a wokot vagy egy mély és nagy serpenyőt. Mehet bele a 2 ek olaj. Ha az olaj forró, mehet bele a gyömbér. Folyamatosan keverjük. Ha már a konyhánkat és az olajat is átvette a gyömbér illata, önthetjük hozzá a répát, az újhagymát és a káposztát. 1 percig dobva-rázva-kevergetve sütjük. Most mehet rá még az üvegtészta és a legjobb része, a szójaszósz. Újra dobva rázzuk 1 percig. Végül jöhet hozzájuk a tofu és vele együtt is 1 percet sütjük. Végezetül ízesítjük sóval, fehér borssal és cukorral. Alaposan átforgatjuk és a zöldségek puhulása érdekében 2 percig keverjük tűz felett. 
Ha a répánk nagyon nem akarna megpuhulni, kb. 2 ek vízzel pluszban meglocsolhatjuk. 
Tűzről levéve hagyjuk kihülni a tölteléket!

https://www.youtube.com/watch?v=xlcywgEMuGI

Tekercsek elkészítése:

1. Egy nagyobb vágódeszkán fogjuk a kész tésztánkat, úgy 4 darabot. Egymásra illesztjük őket, majd négyzet alakúra vágjuk a tésztát. 

2. A tésztát elfordítjuk a képeken látható módon, majd kissé lejjebb a közepétől helyezzük el a tölteléket. Ne használjunk egyszerre túl sok tölteléket! 

3. Egy kisebb csészébe vizet engedünk és vizes ujjak segítségével megnedvesítjük először a felénk közelebb álló sarkot. Mehet ennek a saroknak a négyzet közepére hajtása. Következő lépés a bal és a jobb sarok bevizezése és a két sarok a töltelékes rész közepére hajtása. A képen látható módon! Afféle boríték formát kell kapjunk. Végezetül benedvesítjük a legfelső sarok melletti megmaradt szabad oldalak szélét és szorosan feltekerjük a töltelék felöli oldaltól kezdve! 
Ha esetleg a képek sem segítenének tökéletesen, ezen a videón megtaláljátok a lépéseket.
Figyeljünk arra, hogy a tekercsek sarka jól letapadjon, mert sütés közben felpöndörödnek!

4. Legvégül egy mélyebb edényben úgy két ujjnyi olajat melegítünk, majd ha már forró, 4-5 perc alatt aranybarnára sütjük ezeket a gyömbértől és szójaszósztól illatos tekercseket!

https://www.youtube.com/watch?v=gd38-X3HpbM

Szósz elkészítése: A szósz koronázza meg igazán a tekercsek ízét!
A következőkre van csak szükségünk:

• 3 ek sötét szójaszósz (ha nincs, az sem gond!)

• 3 ek világos szójaszósz

• 1 tk cukor

• 2 ek rizsecet (ha sima ecettel van dolgunk, 1 ek, mivel az intenzívebb)

• Opcionális: Lao Gan Ma márkájú ropogós chiliolajból úgy 1 tk. 
  

       (Őrölt chili vagy akár még Erős Pista is megteszi!)

https://www.youtube.com/watch?v=MGtKETJIcZs

Amivel vigyázzatok, hogy a világos szójaszósz nagyon sós. A sötét szójaszósz viszont édes, így óvatosan bánjunk velük, mert teljesen különbözőek!
Én szeretem, ha enyhén csípős a szósz és mivel a ropogós chiliolaj illata pedig elképesztő párja tud lenni ennek a keveréknek, így merjétek bátran kipróbálni! 
(Még fent említettem a budapesti Rákóczi-térnél található boltot. Az ott található 210 g-os Lao Gan Ma olaj kb. 600 forint, így nem egy nagy tétel beruházni rá, mert a mennyiség ellenére sok-sok ideig elég lesz!)

Ha pedig még nem ismernétek mennyire is könnyedén tud fogni a szójaszósz vagy a chiliolaj, csak óvatosan a mártogatással, mert máris indíthatjuk a mosógépet, ha nem figyelünk! 

Bon Appétit,

Réka

A hűvösebb napokra: Csokis-Kókuszos Kifli

Na jó, egy tucat újhagymával tértem végül haza a boltból a hozzávalók mellett, mert hát nem lehetett őket a pultnál hagyni. Gyönyörűek! Elférni nem férnek el sehol, mert óriásiak, de sebaj! Szépek, én pedig majd feltalálom magam. Ha lenne valakinek egy jó receptje sok-sok újhagymával, ne tartsa magában! 

Nos, elnézést a kitérőért, de hát van amit muszáj elújságolnom! A recept nagy örömömre kelt tésztával készül, mely az egyik kedvencem mind közül. Annyira változatos ételek készíthetők vele, hogy élvezet összegyúrni és várni. Ha pedig megvannak a jól bevált élesztős receptjeink, élvezet velük dolgozni, mert csodaszép tésztákat keleszthetünk belőlük. 

Egy aprócska dologgal azonban szeretném innentől a posztokat feldobni. Egy kis zenével!
Mivel nálam sem maradhat el a zene, ha épp a konyhában vagyok, így az ízlésemnél fogva eléggé változatos zenékkel foglak majd meglepni titeket a recepteknél. Próbálok néhányat az adott folyamathoz is igazítani, hogy könnyebben menjen az a dagasztás vagy a kifli csavarás! Ha pedig eltaláltam az ízléseteket és ismeritek a dalt, táncolni és énekelni ér sütés közben! :)

Csokis- Kókuszos Kifli: 16-18 kifli: 

• Tészta:
  - 250 g liszt
  - 25 g élesztő
  - 35 g kristálycukor
  - 130 ml tej
  - 60 g margarin/vaj
  - 1 db tojássárgája 
  - csipet só
  
  
• Töltelék:
  - 125 ml tej
  - 3 ek vaníliás pudingpor 
  - 90 g kókuszreszelék
  - 30 g kristálycukor
  - 1 tk méz
  - 2 ek rumaroma 
  - 60 g étcsokoládé

Ezzel a dallal meg is kezdeném akkor hát: https://www.youtube.com/watch?v=WaoF9SbCzs0

1.  Mivel kelt tésztával van dolgunk, ezáltal elsőbbséget élvez mindennel szemben. 
Egy nagyobb keverőtálba beleszitáljuk a lisztet (szitálás nélkül is jó, de a szitálás segít a tésztát levegősebbé tenni).

2. Az élesztő felfuttatásához kimérjük egy bögrébe a tejet és teljes erősségen úgy fél percet mikrózzuk. Nem forró tejet szeretnénk, így mindenki a mikrója erősségétől függően melegítse langyosra a tejet. (Forró tejben az élesztő nem fog úgy felfutni.) 
Ha a tej megfelelő, mehet bele a kimért cukor, picit elkeverjük a gyorsabb olvadás érdekében és végezetül belemorzsoljuk a fél csomag élesztőt. 

https://www.youtube.com/watch?v=hu9pTGFjA4c

3. Míg az élesztőt várjuk, hogy megdagadjon a bögrében, a liszthez öntjük a vajat, egy tojás sárgáját és a csipet sót. A vajnál igyekezzünk szobahőmérsékletűt használni! 
Ha hűtőből vettük ki, nyugodtan melegítsünk rá mikróban ennél is, de legyünk óvatosak! Külsőleg lehet nem látszik a vajon, hogy olvad, de könnyedén pukkan és ezzel máris takarítani valót csinálva nekünk. 
Ha az élesztő kellően felfutott, mehet bele a tálba az is és kezdődhet a dagasztás!
Íme néhány zene, mellyel biztosan könnyebben megy majd:

https://www.youtube.com/watch?v=HgzGwKwLmgM    
https://www.youtube.com/watch?v=6k8es2BNloE

4. A tészta, ha esetleg túl lisztes vagy túl ragadós lenne, apránként csak, de adhatunk hozzá lisztet és tejet is a megfelelő állag elérése érdekében. Úgy 3-4 percig gyúrjuk. Ha a tészta egyneművé vált, egy kis lisztet szórunk az edény aljára, letakarjuk és mehet meleg helyre takarók, párnák közé pihenni egy-másfél órára.

5. Most pedig neki kezdhetünk a töltelékünknek.
Egy kisebb edényben összeöntjük a tejet és a pudingport. Összekeverjük. Utána mehet bele a kókuszreszelék is. Ha már halljuk, hogy serceg alulról, vegyük vissza a lángot és keverjük folyamatosan 3-4 percig. 

6. Ha kész, vegyük le a tűzről és keverhetjük bele a mézet, a rumaromát és a cukrot.
Aki nem annyira édesszájú (mint én), az kóstolja folyamatosan mikor a cukrot adja hozzá, mert lehet nem lesz szüksége ennyire. Azt vegyük figyelembe viszont, hogy a tészta nem igazán édes, így a töltelék lehet hangsúlyosabb! 

7. A tészta kelesztése közben - úgy félidőnél - én átszoktam gyúrni fél percig, mert segít jobban megdagadnia. Ha a másfél óra lejárt és a tésztánk is kétszeresére dagadt, neki is kezdhetünk a megtöltéséhez. Azaz még töltés előtt lereszeljük vagy apróra vágjuk a csokoládénkat, mivel majd azzal fogjuk megszórni a tölteléket.

https://www.youtube.com/watch?v=KDXOzr0GoA4

8. A tésztát két részre osztjuk. Fogjuk az egyik adag tésztát és lisztezett felületen pár milliméter vastag, köralakú tésztát nyújtunk. Fontos az alak, mert megkönnyíti a formák kivágását! Pizzavágóval vagy késsel először vízszintesen, majd függőlegesen is félbe vágjuk a tésztánkat. Utána pedig a negyedeket vágjuk félbe a kiflik nagyságától függően kettő vagy három részre. Az így kapott szeleteket megkenjük töltelékkel, majd a lereszelt csokival is megszórjuk és legvégül a tészta szélesebbik végétől csavarhatjuk is fel a kifliket!
Egy lépést azonban nagyon fontos betartanunk! Ha légkeverős sütőben sütjük őket, akkor a kiflik végét MINDIG a kifli legaljára hajtjuk. Ha nem így tennénk, a légkeverés miatt csúnyán felfelé nézne a kifli vége! 

https://www.youtube.com/watch?v=jqYxyd1iSNk

9. Ha az első adag tészta kész, tehetjük is őket sütőpapírra. Egy egész tojást gyorsan felverünk és végezetül, mielőtt mennének a melegbe, lekenjük ezeket a szépségeket tojással.
Hát nem gyönyörűek?! A tepsi mehet a sütőbe és 165 fokon 30-35 perc alatt készre sütjük őket!

10. Mivel nekem csak egy tepsim van, így én nem együtt teszem be a két adagot sülni, hanem csak miután az első adag már sül, akkor kezdek neki nyugodtan, zene mellett a második adagnak. Ezzel a tésztával is hasonlóan járunk el, mint az előzővel. Kinyújtjuk, félbe vízszintesen, függőlegesen, majd szeletekre vágjuk a többi részt is és mehet a töltelék a csokival. 

Gondolom már érzitek a kókusz illatát a sütőből... Belengi az egész lakást, ti pedig már folyamatosan lesitek a kifliket, nem-e készültek el esetleg hamarabb. Telibe találtam, nemde? Nyugalom! Porcukorral még jobb a tetején! Így hát, ha aranybarna színt kaptak, vehetjük is ki őket és mehet rá a porcukor! 

Most mondjátok, hogy nem szépek! És az illata... 

Upsz, picit sok lett a porcukor...

U.i.: Aki ismer, az tudja, hogy imádom a csokoládét. A kerek csokoládét, a szögleteset, a mogyorósat, a töltelékeset... Szóval, én másodjára ezt a kiflit bevallom alássan, mikor a kókuszt kevertem össze a tejjel, pudingporral az edényben, én már akkor adtam hozzá a fél tábla csokoládét és ami megmaradt a táblából, azt lereszeltem, majd azzal pedig megszórtam a tölteléket a felcsavarás előtt. Duplacsokis, de hát az soha nem bűn. Ugye?! 

Valamint, még egy kis segítség, hogy mit is kezdjünk a megmaradt tojásfehérjével (?).
Én nagyon szeretem a madártejet, így gyakori, hogy ahhoz használom fel. Azonban, ha elég volt az édes ételekből, akkor kiváló omletthez pluszban vagy gyárthatunk belőle kókuszcsókot is.
Ha valakinek szüksége lenne egy jó kókuszcsók vagy egy igazán krémes rántotta recepthez, írjon bátran! 

Bon Appétit,

Réka

Kezdjük hát valami klasszikussal: Spaghetti Carbonara

Annyit szeretnék még leírni mielőtt belekezdenénk, hogy tudom milyen mikor spórolósabban főz az ember és sajnáljuk a sok tojást az adott süteménybe vagy ételbe, de higgyétek el! Ez mennyország... Pár perces étel, amely sosem lesz olyan krémes a bolti tejszíntől, mint azoktól a gyönyörű tojásoktól, melyeket a legvégén rácsorgatunk a tésztánkra! Bízzatok bennem! :)
Kezdhetjük?

Spaghetti Carbonara: 3 főre:

- Fél csomag spagetti tészta
- Bacon
- 4 tojás
- Teavaj/olivaolaj
- Parmezán 
- Fokhagyma

1. Az első, hogy időt nyerjünk, sós vizet teszünk fel forrni a tésztához.
Ha forr, mehet is bele a spagetti tészta. Nagyon fontos! Nem törjük el a tésztát! Úgy tökéletes és úgy az igazi, ha szépen meghagyjuk az alakját és hagyjuk, hogy a víz majd tegye a dolgát forrás közben! 

2. Míg a tészta fől, felkockázzuk a bacont vagy a pancettát.
3. Én teavajjal készítettem a carbonarat, de sokan az olivaolajra esküsznek, így ezt mindenkire rábízom. Egy nagyobb serpenyőben olvasztunk úgy két evőkanál vajat (100g vaj felét használtam). Mehet is rá a bacon, valamint vele együtt két gerezd fokhagyma! A fokhagymákat csak megpucoljuk és picit a kezünkkel a pulton ránehezedve megtörjük. Nem kell reszelni vagy kockázni! 
Fontos szintén, nem akarjuk, hogy a bacon ropogósra süljön, így mehet közepes lángon és nem kell sokáig pirítani. 
4. Miközben a bacon és a tészta is teszi a dolgát, mi gyorsan összedobjuk a lelkét az ételnek. Nekünk leginkább a sárgájára lesz szükségünk a tojásnak, így 3 tojást szétválasztunk, majd egy egészet ütünk pluszba a többi sárgájához. Ehhez reszelünk egy kisebb maroknyi parmezánt, valamint egy nagyobb csipet só, feketebors és már keverhetjük is össze! Nem omlettet készítünk, így nem kell habosra verni, elég ha csak egyneművé sikerült varázsolnunk a tojásokat és a hozzávalókat! 
Fontos! Ne használjunk sok sót a tojásokhoz! A bacon elég sóssá fogja tenni az ételt, valamint sós vízben fől épp a tészta is, így a csipetnél több nem szükséges.
5. Ha a bacon már kapott egy kis színt és a tésztánk is elérte azt a bizonyos olaszos - belül enyhén kemény még, de kívül már puha - állagot, a tésztát fogjuk és kiszedjük a vízből, rá a baconre. Nem szűrjük le a tésztát, mert a tésztavízre még szükségünk lesz! 
6. Mivel a serpenyő már alapból forró, így vegyük le a tűzről! Mehet a tésztára az összekevert tojásunk, valamint a megmaradt teavajunk (kb. két evőkanál szintén) és a legvégén egy-másfél merőkanálnyi tésztavíz. A tésztát alaposan összeforgatjuk és már kész is! 
(A tűzről levenni azért fontos, mert nem akarjuk, hogy a tojás elveszítse krémes állagát és helyette rántottává süljön a tésztán. Ez adja a tészta krémességét.)

Tálaláskor a carbonara tetejére pluszban borsot őrlök és sajtot reszelek, majd mehet is a tányérokra!

Bon appétit,

Réka

Üdv Mindenki!

Egy blog, melyen végre megoszthatom veletek is azokat az érzéseket és szenvedélyt, melyet a főzés és a sütés hoz ki belőlem. Ez az a fajta szenvedély az, amely újabb és újabb könyveket vetet meg velem hogyan is főzzünk indiai ételeket vagy süssük meg Julia Child egyik híres receptjét. A minél profibb késekről ne is beszéljünk...

Remélem írásommal sokan kedvet kaptok majd a megosztott receptekhez és majd többen hasznát is veszitek praktikáimnak, amelyek megkönnyíthetik a konyhában töltött órákat!

Bon appétit,

Réka